A református nagytemplom adventi koncertsorozata Sebestyén Márta és vendégei fellépésével zárult. Megvallom, én magam csupán távoli tisztelője voltam eddig a negyven éve a pályán lévő művésznőnek, sosem volt még részem abban, hogy élőben lássam-halljam. A zsúfolásig megtelt templomban viszont számomra is bizonyította, hogy miért szeretik őt oly sokan. Pedig a bő egyórás koncert alatt valójában semmi különös nem történt. Hét tehetséges művész zenélt, köztük egy apa a fiaival, no meg egy görög vendégelőadó hölgy, szóltak a tekerőlantok, zengett az orgona, csendült a csembaló, dúdolt a furulya, lüktetett a dob, kontrázott a duda, és persze csilingelt az ének. Mindez a zene iránti végtelen alázattal, visszafogottan, magától értetődően. Jó ízléssel válogatott dalok köszöntöttek minket a szélrózsa minden irányából, sokféle néptől, sokféle korból, mégis ritkán hallott egységben. A fehérre meszelt, méltóságteljes falak között pedig csöndes, mély, üde és tiszta öröm pihent meg, ahogy annak adventkor történnie kell.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

(…és persze Betti, Eszter, köszi a jegyeket! :-) ;-) )