Sztori: Bevalljuk őszintén, hogy az ázsiai ízek nem állnak nagyon közel hozzánk, bár sokszor még nem volt szerencsénk kipróbálni őket. Kókuszoscsemege a sushit egyszer kóstolta, de az nem maradt meg igazán jó élménynek a nyers összetevők miatt, egyebekben pedig a szójaszósz az, amit szokott használni. Francisgourmet szintén egyszer evett eddig sushit, és bár neki kellemes emlékei vannak erről az eseményről, mégsem mondható, hogy gyakorta ismétli. Az ázsiai gasztronómia különféle típusaira azonban szerencsére nyitott maradt a páros mindkét tagja. És mivel Debrecenben sem túl elterjedt - bár egyre inkább teret foglal magának - ez a fajta konyha, nagy kíváncsisággal ültünk be a pár hónapja nyitott kis étterembe. Már csak azért is, mert Tokaji „Sztrítbisztró” Tamást már nem kell bemutatni nekünk, egy ideje rá vagyunk kattanva a Liszt Ferenc utcai étkezde remekségeire. Most mégis meglepett minket, az ázsiai konyha felé történő nyitása újdonságként hatott.

Első pillantás:

kókuszoscsemege: közvetlenül a Piac utcai McDonalds mellett található a hely, az Arany János utca 2. szám alatt. Egy kis lépcsőn kell felmenni, majd egyből elénk is tárul a kicsit keleties hangulatú, piros-fehér lampionokkal díszített étterem. A modern látványkonyha itt is megtalálható, az asztalon pedig „jó barátom”, a szójaszósz várt. Ekkor már tudtam, nagy baj nem lehet!

francisgourmet: Az utcafront kissé még szegényes, tekintve, hogy a szomorú véget ért Oliva Bistro leamortizált cégtáblája fogad egyelőre, és csak a bejárat, meg az ablakok mögött felsejlő belső tér ígér jópofa, keleties hangulatot. (UPDATE: olyannyira folyamatos a fejlődés, hogy mire a cikkünk felkerült, rájöttünk, hogy végre kikerült a saját kis cégér is. Gyorsan le is fotóztuk.) Odabent már teljesen korrekt a hely, a bisztróhangulat megvan, egyszerű, de igényes, ötletes. A vendég jól érzi magát. Az ablak mellé ülünk, ami pluszban dob az otthonosságfílingen.

Étlapozó: Az étlap átlátható, de azért először nagyon idegennek tűnt, mivel sok mindennek nem tudtuk a jelentését, nem ismertük a fűszereket sem (ennek később meg is lett a böjtje), de szerencsére egyrészt zárójelben szerepelt az összetevők részletes listája, másrészt a pincér mindenben segített, magyarázott, ezúton is köszönet érte. Az ételek változatosak, több alapanyagból lehet válogatni, viszont érdemes itt az árakat is figyelni, mivel az határozza majd meg a végösszeget, hogy mivel kérjük az alapfogásokat.

Személyes jelenlét: A kiszolgálás elsőrangú, nem hagyott kívánnivalót maga után, mindenben segítségünkre volt a személyzet (gondolunk itt például a kezdő pho leves-evők bugyuta kérdéseinek megválaszolására, vagy az ételek neveinek lefordítására, vagy akár annak megfejtésére, hogyan fogyasztják a konkrét ételt eredeti hazájában). Éreztük, hogy figyelnek ránk, ennél nem is vágyunk többre. 

Ízélmény:

1. Leves: Pho leves marhahússal

kókuszoscsemege: a leves tartalmas volt, a marhahús ízes, omlós, benne rengeteg rizstészta, babcsíra, és pak choy volt (bármit is jelentsen ez :-) ), DE a KORIANDER, a kis fránya zöld levél… sajnos az egészet elrontotta, semmihez sem hasonlítható, számomra szörnyű ízű fűszer. Tényleg sajnálom, hogy nem tudtam, hogy ilyen, enélkül tényleg finom lehetett volna, de ez természetesen nem az étterem hibája.

francisgourmet: némi dilemma után ezt az „alapnak” tekinthető levest választjuk marhahússal. Remekül néz ki, tessék csak nézni a fotót, igazán esztétikus. Igazából azt mondhatom, hogy ízre is rendben lenne, mert a hús omlós, a leves tartalmas, ízletes… csak hát rá kellett jönnöm, hogy a koriander messze nem a kedvenc fűszerem. Annyira erőteljes, és az ízlésvilágomtól sajnos annyira távol áll, hogy tehetetlennek érzem magam vele szemben. Hangsúlyozom azonban, ez nem a szakácsok hibája, ez most a vendégé… Így jártam.

2. Főétel: Padas malay kacsahússal

kókuszoscsemege: Ez egy ízes tésztaétel volt, pirított kacsahússal, zöldségekkel. Nem volt különleges annyira, de a leves után tökéletes választás volt. Finom, gazdag, a kacsa pedig tökéletesen fűszeres volt (a képen csak féladag látható, a mennyiség ne tévesszen meg senkit).

francisgourmet: Amennyire a leves megfutamított, a tésztának legalább annyira rajongója lettem. Nagyon finom, izgalmas ízvilággal bíró, tápláló, nem győzök cummogni. Bármikor meg tudnám enni, azt hiszem, még álmomból felkelve is…

3. Desszert: Kókuszos rizspuding gránátalmával és bazsalikomos mangópürével

kókuszoscsemege: a desszert tálalása meglepő és egyben nagyon ízléses volt, a fekete kőlapon remekül mutatott a rizspuding és az élénkpiros gránátalma szemek. Az ízek harmonikusak voltak, a savanykás szósz és az édes puding tökéletesen illettek egymáshoz, a kis tálkában lévő püré pedig egyszerűen fantasztikus volt, azóta is érzem azt a karamelles(!) ízt a számban.

francisgourmet: bár a páros két tagja között nincs közmegegyezés abban a tekintetben, hogy a mangópürében volt-e kókusz avagy sem, meg kell hagyni, hogy a desszert is a helyén volt, könnyű, üde, gyümölcsös nyalánkság. Pont jó zárás.

(UPDATE: nos, ki mire fogad, karamell vagy kókusz van a desszertben szereplő pürében? Mi már tudjuk, de nem mondjuk meg, próbáljátok ki! :-P ) 

Pénztárca igénybevétele: A hely átlagos debreceni árakkal dolgozik, egy főétel körülbelül 1500-2000 Ft-ból jön ki, ami összevetve a hasonló ételeket kínáló, nagyobb múlttal bíró belvárosi étteremmel, lényegesen barátságosabb.

Összhatás: ismét új színfolttal gazdagodott a város, és úgy tűnik, hogy a Manga Sushi sikerrel illeszkedik a „keleti nyitás”-ként említhető tendenciába, hiszen immár legalább öt „autentikus” ázsiai vendéglátóhelyet látogathat az, aki új ízekre vágyik. A Manga sushi, wok & grill bar tehát egy kellemes, barátságos hely, ahol közelebb kerülhetünk a keleti ízekhez, anélkül, hogy azon feszengenénk, mit és hogyan is kell enni. Egy laza baráti beszélgetéshez, vagy egy vasárnapi családi ebédhez nagyon jó választás.

 A facebook-oldal: https://www.facebook.com/mangasushi.hu