Bevezetés: ebben a rovatban a város ismert, de méltatlanul elhanyagolt, illetve kevésbé ismert, és ez idáig rejtett kincseit szeretnénk bemutatni, helyeket, ahova érdemes betérni, ahol fel lehet pezsdülni, meg lehet pihenni, amit érdemes felfedezni.

Egy kis sziget: Ha valaki megkérdezné, hogy mi a kedvenc helyem Debrecenben, akkor azt hiszem, az Apolló mozit mondanám. Őszintén bevallom, csóró egyetemistaként a legvonzóbb tulajdonsága az ára volt, hiszen még ma is szinte feleannyiba kerül a jegy, mint az ún. „nagymoziban”, de aztán kezdtem felfedezni a kis szépségeit szépen sorban. A legfontosabb jelző, ami először eszembe jut, hogy ez egy kedves hely. Itt nem faarcú, kedvetlen fiatalok adnak jegyet, hanem a néni, aki már szinte minden visszajáróra ismerősként köszön, mosolyogva. A kezdeti hibáit is némi bosszúsággal, de szeretettel fogadtam, amikor a film feliratának első és utolsó szótagja hiányzott, kész kihívás volt kitalálni, mit mondanak a francia filmben! Egy másik alkalommal pedig ajándékként megnézhettük kétszer a film első 10 percét egy műszaki hiba miatt, de valahogy ezek is vicces sztorikká váltak az évek során, örülök, hogy ilyen is volt. Itt találkozhattam először olyan színészekkel, alkotókkal, mint Molnár Piroska, vagy Hajdu Szabolcs, köszönhetően a rendszeresen szervezett közönségtalálkozóknak. Többször látogatását tette Szirmai Gergő is, aki a mai video-blogger korszak egyik legjobbja, nem véletlen hogy egy óra alatt minden jegy elkelt az előadására. De hol máshol nézhetném meg Lars von Trier nem kicsit naturalista művét, a Nimfomániást az első sorból, mindent többszörös méretben...

(egy kép 1914-ből)

Egy kis történelem: A mozi építése 1912-ben kezdődött, és ugyanazon év december 25-én meg is nyitotta kapuit. Érdekesség, hogy a nézőtéren emeleti páholyokat (162 férőhely) és földszinti zsöllyét (423 férőhely) alakítottak ki eredetileg, de egy súlyos építési hiba történt, és az emeleti rész még a megnyitás előtt leszakadt, újra kellett építeni. Azóta a mozi több felújításon is átesett, és végül az 1996-os átépítés után kapta meg a mai, végleges formáját, és lett 3 termes (nagyterem, kis terem, art terem, mai nevén: Kertész Mihály, Soós Imre és Deésy Alfréd terem). Az utóbbi években pedig már a 3D technológia is bevezetésre került. Ekkor meg is ijedtem, hogy elveszítjük a mozi régi hangulatát, de szerencsére a kisebb termekben továbbra is vetítenek olyan filmeket, amikért érdemes a Miklós utca 1. szám alá betérni. Ráadásul az utóbbi időszak fiatalosabb, de továbbra is filmrajongó hozzáállása (a jobb promóció, szélesebb filmválaszték, egyedi ötletek, online foglalás bevezetése) jót tett a mozi népszerűségének is, hiszen régebben nem volt jellemző kép, hogy megérkezéskor kígyózó sorok fogadnak a pénztár előtt. Az Apolló egy olyan mozi, ami hiánypótló Debrecenben, mivel a mai napig helyet ad a feliratos, a magyar és a művészfilmeknek is. Talán egyetlen dolog van, ami a modernitással elveszett, az pedig a régi, hagyományos karton-jegy. Mai napig őrzök többet belőle, ami egy-egy emlékhez köt.

Egy kis romantika: Az Apolló visszahozza a régi időket, ahol a mozizás maga egy élmény, egy program, és nem pedig csak unaloműzés. Már az ajtón belépve is rengeteg nézegetnivaló akad, régi plakátok, poszterek, a közönségtalálkozókon készült fotók. Nem utolsó sorban pedig tökéletes randi helyszín, ajánlom mindenkinek, nekem is bejött… ;-) 

Képek forrása és további történelmi részletek: http://www.filmkultura.hu/regi/2004/articles/essays/apollo.hu.html

A mozi honlapja: http://www.apollomozi.hu/

Év végül lássuk, mit vetítettek 2004 júliusában az Apollóban! Ti mit láttatok belőle?