És igen-igen-igen!!! Ezekért a cikkekért éri meg blogot írni! Más dolgunk sem volt egy hónapig, mint fagyit kóstolni Debrecenben, ami azért valljuk be, nem esett nehezünkre. Nem vagyunk szakértők, szóval kénytelenek voltunk saját ízlésünkre és élményeinkre hagyatkozni, kerülve a szakszavakat és a gasztronómiai hátteret. Ennek ellenére nekünk is tartogatott meglepetéseket az elmúlt néhány hét. Persze nyilván szűrnünk kellett, minden egyes fagyiárusító helyet nem tudtunk meglátogatni, úgyhogy végül egy tucatra szűkítettük a listát.

I. rész: A Nagy Debreceni Fagyiteszt

A pontozás 1-10-ig történt. A tizenkét hely között akadt közepes és átlagon felüli is (sokat elárul, hogy 5,5 pont alá egy fagyizó sem ment). Volt olyan hely, ami csak idén nyitott, de olyan is, ami már évtizedek óta készít fagylaltot. A fagyizókat a 12-4. helyig nem rangsoroltuk, viszont az első három helyezett nevét a cikk végén láthatjátok. Véleményünk kialakításánál figyelembe vettük a fagyik ízét, állagát, a választékot, az árat, a kiszolgálást, a cukrászda kialakítását, és úgy cakumpakk az összbenyomást. Nem volt egyszerű dolgunk (mármint a pontozásnál), de reméljük a végeredmény segít mindenkinek abban, hogy olyan fagylaltozóba menjen, ahova szívesen visszatér máskor is. Kedves Olvasók, értetek tettünk mindent, hősies önfeláldozással! 

Gara cukrászda (Kálvin téri üzletsor):

kókuszoscsemege: Neves cukrászda, mégis csalódást keltő a fagyiválaszték, és sajnos az ízük sem kiemelkedően jó. Az alapízek megtalálhatók, de ez már kevésnek bizonyul, ha szinte minden sarkon van egy fagyizó. Előnye viszont az elhelyezkedés, a Kálvin tér árnyékában jólesik leülni a szökőkút mellett egy forró napon.

francisgourmet: Több évtizedes múlt ide vagy oda, sajnos ottjártunkkor nem bűvölt el minket a hely. Sem a kiszolgálás, sem a választék (meglepően szűkös, teljesen hagyományos ízekkel, gyümölcsfagyik előnyben), sem pedig a fagyi íze és állaga tekintetében. Nem rossz ez a fagyi egyáltalán, csak épp semmilyen nyomott nem hagyott bennem.

Szőke Cukrászda (Hatvan u.):

kókuszoscsemege: Tavalyi emlékeim szerint ez a hely nem volt szimpatikus, viszont kellemes csalódás volt idén. Sokat fejlődtek, a fagylaltok között sok új íz van, és gondoltak a paleolit étrendet követőkre is. A cseresznyés pite és a karamell fagyijukat kóstoltam, mindkettő eléggé krémes, és a gyümölcsöt sem sajnálták a cseresznyésből. A terasz is kellemes, a Nagytemplomtól kábé 100 méterre üldögélhetünk, ami Debrecenben elég hangulatos.

francisgourmet: A Szőke Cukrászda kínálata rendben van, bónusznak egy-két jópofa ötlettel, amelyek közül az egyiket meg is kóstoltam (mirror csoki). A fagyi krémes, finom, de igazából semmi különös, sőt, egy idő után már összefolynak az ízek, és csak a tejszínt érzem, ami kicsit bosszant. A kiülős rész viszont hangulatos.

Primavera Fagylaltozó (Csapó u. – Liszt Ferenc u. sarok):

kókuszoscsemege: Tipikus példája annak, hogy az emberek oda mennek, ami útba esik, vagy ahol sokan állnak. A Primavera Debrecen legközpontibb helyén van, nagy a választék, viszont ennél többet nem tudnék elmondani róluk. A kiszolgálás átlagos, a fagyik sem nyújtanak maradandó élményt. Kár.

francisgourmet: Rendkívül látogatott ez a fagyizó, amiben nyilván a szerencsés elhelyezkedése is szerepet játszik. A választék egészen széles, a népszerű ízekkel teli, és zamatra is elfogadható, állaga krémes, mégis hiányérzetem van. Tömegfagyinak érzem, amivel semmi gond, hiszen ez öröm a vállalkozónak, mégis...

Manna Fagyizó (Bajcsy-Zsilinszky u. eleje):

kókuszoscsemege: A tavalyi év nagy felfedezettje volt nálam ez a fagyizó, idén viszont később is nyitottak, és valahogy még nem vették fel a pörgést. Az icipici helyen vintage stílust alakítottak ki, az utcafronton egy kis padon lehet leülni a fagyinkkal. A választék nem túl bő, de igazi minőségi fagyit kapunk cserébe. A sajttortás fagyijuk verhetetlen!

francisgourmet: Sokáig vártuk, hogy kinyit-e újra a tavaly debütált hangulatos kis hely, de aztán hálistennek megint szélesre tárta kapuit. A berendezés és a hely kialakítása mindenképpen kiemelést érdemel, jól hozza a kézműves és a vele mostanában kéz a kézben járó vintage hangulatot. Ötletes ízkombinációk várnak itt is, és az ízre-állagra sem lehet panasz. Szeretem a helyet.

Mignon Cukrászda (Kossuth u. eleje):

kókuszoscsemege: Most voltam először a Mignonban, és azt kell mondanom, különleges fagyizásra nem ajánlom, mivel nagyon kevés és átlagos fagylaltjaik vannak... viszont a sütemények! Igazi kuriózumok a tükörfényes édességeik (de ez megér egy újabb blogbejegyzést is).

francisgourmet: A Mignon sztorija sem nagyon régi, ha jól emlékszem, 2015-ben nyitott az aprócska hely a Sas utcával szemben. Fagyizója sem túl nagy, hozza a falépcsős gyerekkori fílinget. A választék elég szűkös, végül sárgabarackot ettem a néhányféle ízből. A belső térben ültünk le, ami elég hangulatos lett mérete ellenére. A fagyi pedig korrekt színvonalat hoz, de semmi maradandót nem hagyott bennem.

Anna Cukrászda (Laktanya u. ):

kókuszoscsemege: Kevés fagyizó van Debrecenben a belvároson kívül, de az Anna cukrászda az egyik legfelkapottabb. Sokféle fagyit árulnak, a kiszolgálás is nagyon kedves, ráadásul odvas fák alatt ülhetünk le, ami a belvárosban azért ritkán adatik meg. A "velencei álom" nevű fagyijukat ajánlom, ahol az édes-krémes alapfagyit kissé kesernyés kandírozott gyümölcsdarabokkal bolondítottak meg. Külön érdekesség, hogy a fagylaltválasztékot egy hagyományos, cserélhető lapos táblára írták fel. Igazi retró feeling.

francisgourmet: Az Anna Cukrászda nekem a klasszikus fagyiélmény. Széles választék, a hagyományos ízekkel, és a már „elvárt” újításokkal. Remek kiülős rész, nagy, öreg fák árnyékában, gyerekkorom hangulatával. Angol puncsot kóstoltam. A fagyi is a már említett klasszikus hangulatot hozta, ízre és állagra is. Nincsenek nagy újítások, nem bűvöl el a tökéletes ízharmónia, nem érzem a pluszt, de teljesen, megbízhatóan rendben van. Bármikor leülnék ide fagyizni.

Levendula Kézműves Fagylaltozó (Csapó u.):

kókuszoscsemege: Debrecen legfrissebb fagyizója, aminek megnyitását már nagyon vártuk. Már maga a hely kialakítása is nagyon igényes, a levendula halvány lila színei jelennek meg a berendezésen, a kint álló biciklin is. A választék óriási itt is, különlegesebbnél különlegesebb fagyikat ehetünk, és itt érdekes módon nem gömb (francisgourmet szerint gombóc), hanem "kenés" a mértékegység, ami kb. 5 dkg-nyi fagyit takar (250,- Ft-ért). Saját bevallásuk alapján csak természetes alapanyagokat használnak, és láthatóan be mernek vállalni extrémebb párosításokat is (pl. ruccolás erdeigyümölcs). Negatívum, hogy a fagyik nekem többségükben túl kemények, nem olvadnak úgy el a szájban, illetve legtöbbször óriási a sor, amit a 30 fokban nem szívesen állunk ki a tűző napon.

francisgourmet: A Csapó utcai fagyiparadicsom legújabb tagja (májusban nyitott) a nagy lendülettel terjeszkedő hálózat aprócska lerakata. Szerencsére éppen egy olyan pillanatban léptem be az üzletbe, amikor nem volt senki, ami már csak azért is meglepő, mert az elmúlt hetekben mindig sorok álltak előtte. Nos, a választék több, mint zavarba ejtő, meglepő ízkombinációkkal, kell neki némi idő, mire összeállnak az agyban a döntéshez szükséges információk. Végül egy fahéjas szilva – gorgonzola kombó mellett maradtam. Üde ízek fogadtak, de annyit elárulhatok, hogy a gorgonzola jobban ízlett. 

 Kisgömböc Fagyizó (Füredi u. – Jerikó u. sarok):

Ha már a legdrágábbat leszemléztük, mindenképpen szükséges volt, hogy a legolcsóbbra is vessünk egy-két pillantást. Az ételbár kiegészítőjeként működő kis fagyis kioszk 100 Ft (!!!) per gömb áron kínálja a jeges portékát, ami minden bizonnyal verhetetlen. A legrosszabbakra számítottunk, mikor megálltunk a pult előtt, de gyanúnk nem igazolódott be. A tucatnyi fagyiból vaníliát, feketeribizlit, illetve pisztáciát és karamellát választottunk - és abszolút elfogadhatóak voltak. Nyilván itt nem kerestük a lágyságot, meg az apró truvájokat, de ennyi pénzért egy szavunk sem lehet. Olcsó, és annál azért jóval többet tud, mintha otthon fagyiporból dobnánk össze valamit. Szép, árnyékos helyen lehet leülni, nagycsaládosoknak tökéletes választás, mert valljuk be, az átlag 200 Ft-os fagyiár elég drága mulatság.

Ibolya Cukrászda (Csapó u. – Bercsényi u. sarok):

kókuszoscsemege: A Csapó utca forgalmasabb részén, távolabb a belvárostól található a hely, nekem kicsit túl zajos is volt, nem egy ilyen elvonulós, nyugodt környék. A Vezúv fagylaltot kóstoltam, ami egy, a Kismandulában megtalálható fagyihoz, a Csokiterápiához hasonló, csupacsokis-fűszeres-mogyorós-mandulás kreáció, talán kicsit nekem jobban is ízlett annál.

francisgourmet: Bár kicsit kiesik a cukrászda a fősodorból, de szerintem abszolút megérdemelne több figyelmet. A kiszolgálás itt volt a legfigyelmesebb és legkedvesebb, és az egyik kedvenc fagyimat is itt kóstolhattam. A választék remek, a mennyisége talán nem, de az ötletessége elbizonytalanít, meglepő és jóféle ízpárosításokat látni. Pisztáciát választottam, de az egyértelműen nyerő a Vezúv volt, egyszerűen tökéletes, zamatra és állagra is. A kiülős rész hangulatát picit rontotta a még éppen zajló útfelújítás, de így sem lehet rá panasz.

Most pedig következzenek a győztesek:

Harmadik helyezett (pontátlag: 8,25 pont): Kismandula Cukrászda (Ady tér):

kókuszoscsemege: Régi, hagyományokkal rendelkező cukrászda, és szerencsére nem is okozott csalódást. Kellemes terasz, megfelelő választék (cukormentes is), a kiszolgáló hölgy is kedvesen, mosolyogva nyújtotta oda a pisztácia fagyimat, ami nagyon finom volt. Felhívom a figyelmet a Csokiterápia fantázianevű fagyira: fekete csokoládé különleges fűszerekkel, tényleg felér egy terápiával!

francisgourmet: A hálózat alapegységét néztük meg. A kiszolgálás nagyon profi és kedves, a hely igényes és barátságos, a fagyi pedig finom. Választékban erős a Kismandula, és az ízre, állagra sem lehet panasz. Jó élmény.

fb-oldal: https://www.facebook.com/kismandula/

Második helyezett (pontátlag: 8,75 pont): Epreskert Cukrászda (Csapó u. eleje):

kókuszoscsemege: A Csapó utcán, két turi között találhatjuk meg ezt a helyet. Nem hivalkodó, nem reklámozza magát lépten nyomon a facebook-on, mégis kivívta magának az elismerést nálam. Itt kóstoltam először sós fagyit (karamella, pisztácia) és az az igazság, hogy még nem ettem jobbat a városban. Mindenképpen érdemes megkóstolni azoknak is, akik a csoki-vanília-citrom kombóra esküsznek. A kiszolgálás mindig kedves, a választék minden nap más, az ízek, az állag állandóan magas színvonalú. Egyedül a teraszt hiányolhatnánk, de a piacra jövet-menet útközben is jólesik egy gömb fagyi.

francisgourmet: Megmondom őszintén, hogy elfogult vagyok, mert a tavalyi év egyik nagy felfedezése volt számomra ez a pici lerakat, kicsit eldugva a szocreál épülettömb aljában, százforintos boltok és turkálók között. Pedig többet érdemel, szimpatikus és kedves a kiszolgálás, a választék nem nagy, de jópofa, a fagyi finom, üde, a sós pisztáciájuk pedig kötelező, és úttörő a városban.

 fb-oldal: https://www.facebook.com/epreskertcukraszda/?fref=ts

ELSŐ HELYEZETT (9,25 pont): Csekő Cukrászda (Füredi út – Egyetem sgt. sarok):

kókuszoscsemege: A Csekő kávéház még nincs egy éve a városban, és meg kell hogy mondjam, a süteményeivel nem nyerte el a tetszését nálam. Nem is kedveltem igazán a helyet, de úgy gondoltam, hogy a fagyit azért csak meg kellene kóstolni... Hát nem bántam meg. A Snickers ízű egyszerre sós és édes, karamelles, mogyorós, és tökéletesen krémes. Pont olyan állagú, amilyennek lennie kell, és ez azért nem könnyű feladat. A választék óriási, van cukormentes is, a gyümölcsös fagyik is intenzívek, nem vizesek. Engem lenyűgöztek. Egyedül a forgalmas út zavaró kicsit, ha le akarunk ülni a teraszon.

francisgourmet: Így, a sor végére, tulajdonképpen elmondható, hogy fagyizók terén is erőteljes lendületet vett a város, hiszen a nyírbátori illetőségű Csekő nyitása is az elmúlt hónapokra esett. Persze a Csekő egyben ételbár és cukrászda is, de most a fagylaltrészlegére koncentrálunk. Bár kókuszoscsemege finoman utalt rá már néhányszor korábban, hogy érdemes próbát tennem vele, mégis elég sokáig húztam a dolgot, míg végre rászántam magam. Annál váratlanabb volt az élmény, hiszen a Csekő fagyija, ízre és állagra éppen azt hozza, amit szeretek egy fagyiban, és erre ott döbbentem rá, míg a sárkánygyümölcs – narancsos étcsoki kombót nyalogattam. Kinézetre kissé tükrös, állagra visszafogottan krémes, ízre telt és összetett, egyszóval nagyon rendben van. Tényleg igazi élmény.

 fb-oldal: https://www.facebook.com/csekodebrecen/

II. rész: A Kis Debreceni Házifagyi-teszt

…amikor a fagyi visszanyal, avagy a szerzőpáros lehűti a fanyalgók kedélyeit:

Arra gondoltunk, hogy miután jól megmondtuk a tutit a bennünket körülvevő kínálatról, mi is belekóstolunk… a fagyikészítés rejtelmeibe, aztán pedig teszteljük egymás ízkalandjának eredményét is. Nulla tapasztalattal, francisgourmet például egy félkész konyhával, ámde maximális lelkesedéssel. 

kókuszoscsemege:  Mindig is ki akartam próbálni a fagyikészítést, de eddig valahogy nem gyűjtöttem hozzá elég bátorságot. Viszont hogy nyilváníthatnánk úgy véleményt, hogy magunk nem próbáltuk ki azt, hogy mennyire nehéz vagy könnyű elkészíteni ezt a nyári édességet. Több napon keresztül keresgéltem a megfelelő leírást, míg végül rátaláltam egy egyszerű, alap vanília fagylalt receptre (http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2008/02/valdi-hzi-vanliafagylalt-recept.html). Ezt a leírás szerint készítettem el (nagyon egyszerű), kivéve a végét. Mivel fagyigépem nincs, ezért először betettem a fagyasztóba, majd fél óra múlva átkevertem, aztán visszatettem, és így kellett volna még tovább, de mivel eljött az este, ezért sajnos ez elmaradt. Reggelre teljesen megfagyott, de kb. fél óra alatt krémesre olvad, szóval semmi pánik! És hogy milyen lett az íze? Számomra közel tökéletes! (és ezt biztatásul írom, mert bárkinek sikerülhet). Mivel sós fagyit szerettem volna készíteni, ezért meglocsoltam egy kis tökmagolajjal, és megszórtam pirított sós tökmaggal: érdemes kipróbálni, bármennyire is furán hangzik! Egy jó tanács még a végére: nem szabad kispórolni belőle a vaníliarudat, még ha kicsit drága is, mert tényleg olyan aromát ad a fagyinak, amit a vanillincukor meg sem közelít.

francisgourmet: az alap mindig egy jó recept, rögtön utána pedig az igényes hozzávalók (örök hála az Anyukám mondta séfjeinek, ez utóbbit tőlük tanultam, azt hiszem, ez a legfontosabb gasztronómiai bölcsességem mindeddig). Nos, a hozzávalók terén egyelőre itt-ott tettem némi engedményt, mivel még nem láttam át, mi is fog ebből az egészből kisülni, bocsánat, -fagyni.

A jó recept is véleményes persze, nekem zöldfülűként egy kritériumnak kellett megfelelnie: el tudjam készíteni. Az egyik netes oldalon találtam is egy szimpatikus alapreceptet, aminek szerzője elmondása szerint maga is tanulmányozta a lehetőségeket, azokból gyúrt össze egy saját verziót. Ez egy tejszínes (ún. olasz) fagyi alap volt, az ízesítésének már csak a képzelet szabott határt. Hozzávalói között leginkább a zsíros tej, habtejszín, növényi tejszín, sűrített tej és méz szerepelt. Mondjanak bár földhöz ragadtnak, de elsőnek nem akartam kockáztatni, szóval a tekintélyes mennyiségű alapot (ki gondolta, hogy ilyen sok lesz belőle?) végül kétfelé osztottam, az egyikbe gesztenyemassza került, némi vaníliaaromával, a másikba pedig 74%-os étcsoki plusz némi kakaópor és apróra darált mogyoró. Ezzel eddig meg is volnánk, gondoltam, de valami még hiányzik. Hát persze, hiszen még ott van egy nemrég felbontott sóspisztáciás zacskó, aminek a felét ugyan a recept keresése közben már megettem, de azt valójában azért vettem, hogy nem kis bátorságot véve egy sós pisztáciás fagyit is bevállaljak. Ami viszont már főzött fagyi, szóval sűrített tej, növényi tejszín el, helyette érkezik a tojás, és cameózik a só. Nos, ez volt a nyűgösebb része, hiszen itt már forralni kellett, hőmérsékletet figyelni, persze csak találomra. Emiatt végül kétszer futottam neki, ugyanis elsőre az alapmasszából a tojások miatt majdnem egy elég speciális rántottát sikerült összehozni. A másodikkal sem voltam teljesen elégedett, de azt már ehetőnek ítéltem.

Bár ezt az elején nem említettük, de természetesen jelen esetben nem fagylaltgéppel dolgoztunk, összesen egy rúdmixer és aprító (kókuszoscsemegénél klopfoló kalapács) volt a segítségünkre a tűzhely és a fagyasztórekesz mellett. Ennek fényében persze újabb felismerésekkel is gyarapodtunk, például, hogy miért is olyan fontos többször átkeverni a fagyimasszát a fagyasztás közben: hogy eltűnjenek az itt-ott felbukkanó jégkristályok, és valóban krémes állagú legyen a végeredmény. Nos, egyelőre ez csak félig-meddig sikerült.

...és a kulisszatitkok után most lássuk, mi lett a páros teszt eredménye:

kókuszoscsemege véleménye: francisgourmet három fagyival is készült, ami máris pozitív meglepetés volt. A mogyorós volt szerintem a legfinomabb, állagra is megfelelt annak, amit fagyigép nélkül el lehet érni. Gesztenyés fagyit még soha nem ettem, és annak ellenére, hogy nem a kedvencem, ez meglepően jól sikerült. Végül pedig a nagy favoritom, a sós pisztácia: kellemesen sós, szép színű finomság született. Összességében nagyon jó élmény volt mindhárom, egy pár próbálkozás (tökéletesítés) után már eladásra is kínálnám!

francisgourmet véleménye: kókuszoscsemege hozzám képest egy egyszerűbb, ámde esztétikusabb utat választott: vaníliafagyit kaptam, pirított tökmaggal hintve és tökmagolajjal meglocsolva. Elsőre talán bizarrnak tűnik, de mindenkit megnyugtatok: igazán fenséges. Az alapanyagokról pedig annyit, hogy a vaníliafagyihoz valódi vaníliarudat használt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy nekem megnyerte ezt az egész kis versenyt, cukrászdástul, kézműves fagyizóstul, szóval bocs mindenkitől, tényleg. Persze egy fagyizótól nem várható el, hogy ipari méretekben ezt a minőséget hozza, mert szerintem ez egy étterem desszertjeként is bőven megállná a helyét. Szóval igenis lehet jót készíteni odahaza is, legalább egy példát már tudok rá mondani.