Debrecen az ország második legnagyobb városa, a gasztronómiában valahogy mégsem voltunk eddig kiemelkedő központ. Az utóbbi években viszont szerencsére lendületet vettek a helyiek, és sorra nyílnak a minőségi alapanyagokat felhasználó, igényes street food és hagyományos éttermek. Gasztro fesztiválok persze eddig is voltak, hiszen a rendszeresen megrendezett pulyka és mangalica napok minden éven rengeteg embert vonzanak a Főtérre, de ezeken inkább a szórakoztatás és a kiadós ebéd a lényeg, nem pedig maga a gasztronómia.

Már a budapesti gourmet fesztiválon készült képek és videók nézése közben is csorgott a nyálunk, aztán amikor megtudtuk, hogy Debrecenben is lesz egy ilyen rendezvény, már előre gyűjtögettük a pénzünk, hogy a lehető legtöbb mindent megkóstolhassunk. Szerencsére a szervezők - ellentétben a budapesti, 4000 Ft-os árral - ingyenes belépést biztosítottak, csak időben kellett regisztrálni a honlapon. A helyszín a Nagyerdő volt, ami nagyon hangulatossá tette az egészet, órási fák között lehetett elfogyasztani az ételeket, italokat.

Közel 30 helyen lehetett ételeket kóstolni (nevezzük kóstolónak, mert tényleg kicsik voltak az adagok), az áruk 600-tól 1200 Ft-ig terjedtek, attól függően, hogy előétel, főétel vagy desszert volt-e, amit választottunk. Főképp a debreceni és a közeli hajdúsági éttermek képviseltették magukat, de az encsi Anyukám mondta (ahol végig hosszú sor állt, nem is tudtuk kivárni), a budapesti PolaPola vagy az egri Macok Bisztró is hozott nekünk pár finomságot.

Na de nem is húzzuk az időt tovább, jöjjön a lényeg, amiért kimentünk, az ételek:

kókuszoscsemege ízvadászata:

Húsmanufaktúra (Debrecen):

Sült debreceni, hordóskáposztával töltött házi levelestészta és mézes-balzsamos hagyma

Minden ízletes volt, a kis batyu pedig frissen sült, még meleg volt picit. Nem volt túl különleges, de pont az egyszerűsége miatt volt finom. 

Tiszafüred:

Haltepertő, lilahagyma, kovászos uborka

A Keszegsütő után újra haltepertőt kóstoltunk, és bár az is nagyon finom volt, mint ahogy leírtuk, de igen, ez az az állag, amit kerestünk, pici falatok ropogósra sütve. A fűszerezés nem volt olyan karakteres, de kárpótolt a friss fokhagymás bagett és a koviubi.

Viator Apátsági Étterem (Pannonhalma):

Pisztáciás megrakott krumpli

Habszifonból fújt paprikás-tejfölös krém, pirított debreceni kockák, sütőben sült héjas burgonya. Az ötlet jó, emlékeztetett a hagyományos rakott krumplira, de anyukámé sokkal finomabb...

IKON (Debrecen):

Epres joghurthab

Ez volt a nap fénypontja, bátran állíthatom! Alul eperkompót, középen pehelykönnyű joghurthab, tetején robbanócukros díszítés: mosolyogva vettem kézbe, és utána is ezt éreztem, szép és finom, tökéletes! :)

Tutti Gelati Kávézó és Fagyizó (Debrecen):

Rozmaringos meggy fagylalt lilahagyma lekvárral és pirított debreczenivel

Ez volt az a fagyi, amit meg KELLETT kóstolni, és nemcsak nekem, mindenkinek, aki jött velem a fesztiválra, ez volt a szabály. :) Jelentem, az összes barátom él, sőt egészen finom volt... Na jó, azért bevallom, nehezen feldolgozható, hogy először érzem az édes meggyízt, majd egyszer csak arcon csap a hagyma, végül pedig beleharapok egy kis kolbászdarabba... és mindezt egy fagyiban! Tessék megkóstolni!

francisgourmet kulináris élményei:

Bitzinger Würstelstand (Bécs):

Debrecziner

Egy debrecenivel kezdtem, rögtön Bécsből. Hátha ők tudják igazán, hogyan is kell ezt csinálni?! Ezúton jelentem, hogy szerintem nem. Finom volt persze, de engem leginkább egy debrecenire hangolt frankfurti virslire emlékeztetett, csak hogy teljes legyen a topográfiai káosz. 

Hortobágyi Csárda (Hortobágy):

Debrecenivel pirított szürkemarha bélszín zöldségszalmával és balzsamecettel

Rögtön ki is jelentem, hogy nekem ez vitte el a fődíjat az ételek közül, amiket kóstoltam. Semmi nagy truváj, egyszerű, mégis összetett ízek, harmóniában, minőségi alapanyagokból. Na jó, a balzsamecetet kicsit hangsúlyosabbnak éreztem, mint kellene, de így is nagyszerű volt, és igen, nekem egyébként is gyengéim a serpenyőben, hússal sült zöldségek.

Macok Bisztró és Borbár (Eger):

Malaccsülök debreceni kolbászos macokkal, uborka relish-sel

Lehet-e egy olyan ételnek ellenállni, aminek a nevéből rögtön legalább két kifejezést nem értek? Nyilván nem. Persze a hívó szó a csülök volt, ezzel már megnyertek, a többi meg a kíváncsiság. A „macok”, amiről a híres-neves hely is a nevét kapta, bizony a lepcsánka, vagy tócsni, vagy krumplismackó, attól függ, merrefelé vetődik az emberfia. Egerben például macok. A relish pedig, „főzött, savanyított, és/vagy aprított zöldség, gyümölcs, amit, akárcsak egy szószt, vagy egy fűszert, leginkább ízesítésre, étvágygerjesztésre használnak” (köszi, internet). Ebből máris tudhatom, hogy valószínűleg nem rendeltetésszerűen ettem, hiszen én leginkább köretként használtam fel, bár igaz, hogy étvágyat gerjeszteni már nem nagyon kellett, amikor megláttam a formás kis csülköt a tányéromon. Egyébként a kóstolónyi étel teljesen rendben volt, az ízek és a színek remekül harmonizáltak.

Manga Sushi, Wok & Grillbár (Debrecen):

Zöldtea és fekete szezám fagylalt vaníliaöntettel és debreceni morzsával

Sajnos nem fotóztam le a pontos nevet, ezért csak emlékezetből írom, de bízom benne, hogy jól. Nos, hát… elég… érdekes desszertkölteménnyel állt elő a Manga erre az alkalomra. A zöldtea-fagyi még hagyján, no de a fekete szezámhoz már valóban kellett némi ínyenc öntudat. Zavarban vagyok, mert bár fantasztikusan nézett ki, és alapvetően ötletes volt a fagyi, nekem mégis hiányérzetem maradt az ízhatás tekintetében.

Tutti Gelati (Debrecen):

Házi zserbófagylalt és panyolai pálinkás szilva fagylalt

Valószínűleg a magyar népesség azon megtűrt csoportjába tartozom, aki nincs igazán oda a zserbóért… Ha otthon megkérdezik, hogy „na, mi legyen a süti karácsonykor?”, akkor legalább nyolc másik nevet kezdek el hadarni, míg végül nagy sóhajjal kimondom, hogy „jó, legyen akkor zserbó is”. Nyitottságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy a Tutti Gelati „ünnepi” választékából – ami valljuk meg, nem volt szűkös – mégis erre esett a döntésem. És ízlett is, nem is kicsit. A zserbó értékeit (lásd: rumos dió) szépen átmentették a fagyi ízvilágába, ám a zavaró tényezőket otthon hagyták. A panyolai fagyiról pedig csak annyit, hogy – és ezzel remélem, hogy tárt karok közé térhetek vissza a kitaszítottak közül – amiben pálinka van, meg szilva, magyar embernek lehet az rossz? Hát nem. Fenséges desszert volt, örülök, hogy megkóstoltam.

Összhatás:

kókuszoscsemege: ez a fesztivál az év meglepetése volt számomra, nem is gondoltam volna, hogy ennyien ki fognak jönni. A minőségi ételek iránti igény úgy látszik mindenkiben benne van valahol mélyen, csak egy fesztivált kellett köré szervezni. Az éttermek, a helyszín, a kínálat mindenben megfelelt az igényeknek, láthattunk sztárséfet szórakoztatni, Michelin csillagos chef-et okosan főzni, de aki csak egy pohár bort akart a Nagyerdőn meginni, és csak nézelődni, az is megtehette. Bevallom őszintén, elfogult vagyok minden olyan rendezvénnyel kapcsolatban, ahol enni lehet, de még így is bátran kijelenthetem, hogy örülnék, ha hagyományt teremtene Pataky Péter (IKON) ezzel a fesztivállal. 

francisgourmet: Bár igényesnek tartom magam az ételek terén is, és sokkal inkább a minőséget, mint a mennyiséget nézem, mégis rá kellett jönnöm, hogy bizony ennek a típusú érzékenységnek is megvannak a maga szintjei. Kissé meglepetten vallottam be magamnak, hogy – bár nagyon örülök a rendezvénynek, példamutatónak és rokonszenvesnek tartom – ez a típusú gasztronómiai élmény nem mindenben áll közel jelenleg hozzám. A szakmai fogások, a konyhai truvájok egy része engem már nem ragad magával, de kétségtelen, hogy a rendezvény megnyitott egy rést, amin beláthattam, hogyan működik mindez felsőfokon.

...és a végére jöjjön egy meglepetés, a Kultúr-Fröccs Debrecen első saját hangulatvideója három percben, a Debrecziner Gourmet Fesztiválról! Fogadjátok szeretettel (és nézzétek meg sokszor ;-) !