A Lovarda Pódium idei első színdarabja A lepkegyűjtő című John Fowles regény színpadi feldolgozása volt, ami egy kétszereplős kamara thriller/dráma. A főszerepben Bereczki Zoltánt és Ágoston Katalint láthatjuk. A történet szerint Freddie egy pincében fogva tartja Mirandát, és a kettejük furcsa, hátborzongató kapcsolatát mutatja be a darab. Még mielőtt belekezdenék az elemzésébe, térjünk egy kicsit ki a főszereplőre, Bereczki Zoltánra. Hiszen mindenki ismeri őt:

A cikk írása közben hallgatom az albumát, csöpög a nyál a fülhallgatóból, és sikító lányok ezreinek képe jelenik meg a szemeim előtt. Újra 14 éves vagyok, jeee.

Mikor megtudtam, hogy ő fogja játszani "főgonoszt", kicsit hitetlen voltam, de hát a kritikák mind azt mondták, hogy ezt a darabot látni kell, hihetetlen az átváltozás, stb. Meg ugye Bereczki is azért játszotta el a főszerepet (sőt, vállalta el a produceri teendőket is), hogy végre kitörjön ebből a lányok kedvence imidzsből... Nos, gondoltam, tegyünk egy próbát! Már a nemrég újranyomott könyv borítója is sokat elárul:

Ugye? Brrr.

Lovarda, este hét. Kezdődik a darab. Hangos (néha túl hangos) zene, filmes hatások. Arra gondoltam, így könnyű. Hiszen persze, hogy megijedek, ha rámirányítják a hangfalat, engem nem vertek át! Aztán belépett Bereczki Zoltán... és a feje. Közelről, nagyban, és megszólalt azon a fura, eltorzított, gyermekien borzongató hangján... És akkor tudtam, hogy ez mégiscsak jó lesz. Elkezdett érdekelni, mi lesz ebből, megmenekül-e a lány, lesz-e köztük valami, Freddie tényleg ennyire őrült? A darab izgalmas, néhol volt csak laposabb egy-két jelenet, de mivel kb. 5 percenként váltakozott (szintén filmszerűen) a cselekmény helyszíne, ezért gyorsan pörögtek az események. A technikai megoldások kicsit hatásvadásznak tűntek, de szerintem a színházba is kellenek az újítások, az, hogy kicsit játsszanak velünk, segítségül hívva a különböző monitorokat, fényeket, zenéket, ezzel minden érzékszervünket bevonva az élménybe.

A darab közel sem tökéletes, de debreceni szemmel (mivel a Csokonaiban hasonlót még nem láthattunk) új, újító, és arra tökéletesen alkalmas, hogy végre más szemel tekintsünk Bereczki Zoltánra. Mintha megnéztünk volna egy jobb filmet, igazi csattanóval a végén. És soha többet nem akarok altatódalokat hallani...