www.24.hu

A jó filmzene kétféle lehet, vagy észre sem vehető, és belesimul a film jeleneteibe, erősíti azokat az érzelmeket, amiket a rendező ki szeretne váltani bennünk (pl. John Williams Star Wars-a). A másik típus az, amikor a mozi közben felkapjuk a fejünket arra, hogy ez a zene mennyire szép, vagy vicces, odaillő (pl. az Igazából szerelemből Bill Nighy: Christmas Is All Around). A zenével nagyon jól lehet játszani, befolyásolni minket, amit ki is használnak a filmkészítők, gondoljunk csak egy horrorfilmre, ahol egy kis hangerőemelkedéssel máris kiugrathatnak minket a székből, vagy azokra a filmekre, amelyek már alapvetően egy hangszer köré épülnek fel, lásd az utóbbi idők egyik legjobb ilyen témájú filmjét, a feltörekvő jazzdobosról szóló Whiplasht.

Nehéz dolga van viszont a rendezőnek akkor, ha fejébe veszi, hogy a filmjében nem szerepeltet zenéket, hiszen így az érzelmeket csak a színészi játék, illetve a természetes hanghatások tudják befolyásolni. Michael Haneke osztrák rendezőnek ez sikerült a Fehér szalag című filmjében, meg is kapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscart 2010-ben, és talán Nemes Jeles Lászlónak is sikerülhet 2016-ban a megrendítő Saul fiával, melyben szintén csak a főszereplő által hallott hangokat hallhatja a néző is, mindenféle zenei aláfestés nélkül, ami ha belegondolunk, egy haláltáborban drámai élmény..

Az Apolló mozi tűzte műsorára a Star Warstól Schindlerig című gálakoncertet, ahol John Williams által komponált filmzenéket játszottak el a Los Angeles-i Disney Albert Hall-ban. A zeneszerző immáron 80 éves, munkássága végigkísérte a filmrajongókat. A koncertfilmre egyébként kicsit félve ültem be, vajon le tud-e kötni másfél órán keresztül egy zömében Csillagok Háborúja rajongó közönséget egy filharmonikus zenekar (hiszen az Ébredő Erő premierje előtt másfél órával lett vége a vetítésnek). Szerencsére a rendező gondolt mindenkire: a zeneművek alatti animáció, Gustavo Dudamel karmester vezénylete végig fenntartja az érdeklődést, így csak néhány perc van, amikor kicsit elveszünk a komolyzene rengetegében. Igazi tiszteletadás ez a koncert, hiszen John Williams is jelen volt, és meghatottan hallgatta végig az általa szerzett műveket. Számomra hihetetlen, hogyan lehet ilyen precizitással megalkotni egy film vagy sorozat zenéjét, ahol minden egyes hegedű, harsona, nagybőgő és dob pontosan a megfelelő helyen és időben szólal meg. A libabőr garantált! Engem meglepetésként ért, hogy Williams szerezte a zseniális, eklektikus-jazzes főcímzenéjét Leonardo DiCaprio egyik legjobb filmjének, a Kapj el ha tudsz-nak:

A Schindler listája című film betétdala hallatán pedig még most is gombóc van a torkomban, azt hiszem erre mondják, hogy még a hegedű is sír…(Itzhak Perlman előadásában):

És végül, de nem utolsó sorban álljon itt a legendás Star Wars: The Imperial March:

 A (hang)erő legyen veletek...