Az ördög és a professzor

A debreceni Csokonai színházba évek óta van bérletem, szeretem, hogy kicsit kiöltözhetek, és már maga az épület is minden alkalommal lenyűgöz. Alapesetben a darabnak kellene lennie az est fénypontjának, de sajnos az utóbbi években az évi hat darabból ha kettő volt igazán élvezhető. Az idén 150 éves színház viszont mintha kicsit összeszedte volna magát, az új igazgatónő, Ráckevei Anna kezdi megtalálni a hangot a közönséggel, és szerethetőbb, érthetőbb, az emberekhez sokkal közelebb álló darabokat visznek színre. A magyar Faust című előadásra is kis félelemmel ültem be, igaz a nyílt próbán már megnyerte a tetszésemet, de az ugye csak egy jelenet volt, ki tudja, milyen zavaros, „neadjisten” unalmas lesz a közel három órás darab?! Kellemesen kellett csalódnom, végre: egy mozgalmas, sokszereplős, néhol könnyed, néhol igazán mély mondanivalóval rendelkező klasszikus színházat láthatunk. Két felvonás alatt bepillantást nyerhetünk abba, miként köt egyezséget Az Úr (Miske László) és Lucifer (Varga Klári), melynek tárgya az ember gyarlósága. 665 ember eladta a lelkét a Mercs János által alakított Lucifernek, de vajon az utolsó lélek sorsa hogy alakul? Talán sokan nem ismerik az 1700-as években Debrecenben oktató Hatvani Istvánt (Mészáros Tibor), de érdemes utána nézni az életének. Ez a darab is a körülötte kialakult mendemondák alapján született, nem hiába ihlette meg Jókait és Mikszáthot is. A jó és a rossz harca, az ember célja és motivációi elgondolkodtatják a nézőt, ami így az adventi időszakban nem is baj talán. Kellemes kikapcsolódás volt, jó színészekkel, zenészekkel, és kifejezetten ügyesen használt díszlettel, színpadképpel. Szívből remélem, hogy ez a sor folytatódik, és már nem csak a bérletesek és Ady gimisek fognak színházba járni. A darabot jó szívvel ajánlom, és talán még azt a záró számot is megbocsátom a rendezőnek… :)