Enni jó. Jót enni még jobb. Új ízeket felfedezni nagy élmény.
Gasztrokritikát írni viszont - nehéz. Miért is?
Lássuk a hozzávalókat, nézzünk szét a házunk táján, miből gazdálkodhatunk!

Először is kell egy púpozott kanál felfedezőkedv. Pipa.
Kell az ízek szeretete. Sima ügy.
Kell a nyitottság a sokféleségre. Megvan.
Egy egész csomag empátia, hogy megpróbáld megérteni a konyha túloldalán állókat is. Akad.
Kell némi igényesség is, hogy jót akarj enni, jó alapanyagokból, korrekt kiszolgálással. Oké.
Egy csipet mértéktartás, ami nélkül az egész semmit nem ér. A zacskó alján még épp van annyi, amennyi elég lesz.
Két bögrényi fogalmazókészség, hogy az ízek szavakká alakulhassanak. A stelázsi polcán még talán van eltéve. Bízzunk benne, hogy még fogyasztható.
Tömött pénztárca, hogy minél több helyet meglátogass. Ööö… nem szeretnénk lerohanni az olvasókat azzal, hogy rögtön mindent felfedezünk, a gasztrorovatot is hosszú időre tervezzük. ;-)

Hadd mondjunk még néhány szót, mielőtt tényleg belevágnánk. Célunk mindössze annyi, hogy felfedezzük magunk és a mások számára lakóhelyünk, Debrecen gasztronómiai lehetőségeit. Örülünk, ha jót oszthatunk meg, picit szomorúak vagyunk, ha nem jönnek a méltató szavak. De jobban hiszünk az építő kritikában, mint a kegyetlen és kizárólagos ítéletekben. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy aki vendéglátásra adja a fejét, arra fordítja pénzét, energiáját és kreativitását, hogy embereket tápláljon – és ehhez érezhető igényesség is társul –, az eleve tiszteletre méltó dolog. Tisztában vagyunk azzal is, hogy két étel sem feltétlenül mindig egyforma, és a szakácsnak is lehet rossz napja. Egy látogatásból tehát nem mindig lehet eldönteni egy hely minőségét, emiatt igyekszünk bizonyos idő elteltével visszatérni ugyanoda, amiről persze szintén beszámolunk majd. De nem osztunk Michelin-csillagot, nem tervezünk listákat soroló gasztrokiadványt sem, csupán szeretnénk megmutatni, hogyan láttuk mi a debreceni éttermiséget napjainkban.

Kezdődjön hát az ínycsiklandozás! Jó étvágyat kívánunk!