Van, ki e nevet még nem ismeri? Nem is olyan sokára garantáltan fogja, mert a hazai könnyűzenei színtéren egy nagyon eredeti, tudatosan építkező és egészen rokonszenves csapatról van szó.

Szóval mit jelent nekem a Lóci játszik? Elsősorban a VAN-t, vagyis a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című nagyszerű magyar vígjátékot, aminek a zenéjét szintén ő szerezte, mármint Csorba Lóránt, akkor még a saját kis big band nélkül, egyszemélyes dalszerzőként (na jó, ne felejtsük ki Reisz Gábornak, a film rendezőjének társszerzői szerepét sem!). Lóci zenéje remekül passzolt a film hangulatához, és ezt a típusú életérzést a saját dalaiba is átmentette, például a 2015-ben megjelent Hadd legyek arról híres… című albumának nótáiba.

Mit jelent nekem még? A Szociálisan érzékeny dalt, amivel egy internetes zenei versenyen indultak, szép sikerrel. Bár ezt én csak később tudtam meg, mert a Szeder-Szabó Krisztivel összerakott jópofa, autóban éneklős videót teljesen véletlenül láttam, és rögtön lenyűgözött a dalból és a klipből áradó pimasz derű, sokáig volt az első számú kedvencem.

Persze jelenti még a múlt évi Campus Fesztivál egyik legjobb koncertjét is, ahol a tucatnyi ember, vagyis „a debreceni keménymag” tagjaként először élhettem át azt, ahogyan a formáció egyszemélyesből zenekarivá változik, és hogy végre teljesen kibontakozhatnak a dalok, megkaphatják a maguk terét, és olyan hangzásokat, amiket valóban megérdemelnek.

…és ha nem emlékekről, hanem élményekről beszélek, például a március 19-i, Víztoronyban tartott koncertjük kapcsán?

Akkor azt mondhatom, hogy a Lóci játszik zenéje nagyon közel áll hozzám. Életteli, felszabadult fiatalság árad belőle, napfény, frissesség és jókedv, az élet szemtelen, intelligens, jól megélt, mélyen örömteli szeretete. A hétköznapi kis hülyeségeinkkel való összekacsintás, jól adagolt öniróniával kevert líraiság. Mindezt műfaji sokféleséggel, rengeteg kreativitással és elképesztő humorral. Amíg a dalokat hallgatom, egy ideális univerzumban élek, és elhiszem, hogy ez átmenthető a mindennapokba is – mert talán tényleg.

Ha röviden – és kevésbé magasztosan – akarnám összefoglalni az érzést: „Ba….tok meg, élni jó!” :-)

Szóval, Lóci, ezúton is köszi! :-)